Nyár a kertben

Az öntözés fontossága, öntözési módszerek:

Szûkös vízellátás esetén a növények a normálisnál sokkal korábban hoznak virágot és termést. A levelek és a virágok mérete kisebbé, a növény megjelenésében "gyötrötté" válhat, levélzete kékes árnyalatot vehet fel, szemben a megszokott élénkzöld színnel. Tehát nem hagyatkozhatunk csupán az esõre, hogy az biztosítsa a növények teljes vízigényét. Viszont gondoskodnunk kell arról is, hogy a növények szakszerûtlen öntözésével ne pocsékoljuk el a vizet. Az elsõ lépés, hogy megakadályozzuk a víz gyors elszivárgását a talajból, mielõtt még a növény hasznosítani tudná. A talaj vízmegkötõ képessége szerves anyag (pl.:kerti komposzt, szerves trágy) beásásával õsszel vagy tavasszal javítható, mivel ezek az anyagok szivacsként felszívják a vizet, és a növény gyökérzetének kiterjedésében tartják. Virágtartók esetében alkalmazhatunk vízmegkötõ granulátumot. Amikor a talaj a gyökerek körül alaposan átnedvesedett, mulcsozással (talajtakarás) akadályozhatjuk meg a párolgási veszteséget. Erre a célra megfelelõ anyagok például: zúzott kókuszdióhéj, felaprított kéreg, kavics, murva. Legjobb idõ az öntözésre kora reggel vagy az este hûvösében van, mert így több esélyünk van arra, hogy a víz a talajba kerüljön.

Öntözési módszerek:

Az öntözõkanna olcsó, de nehéz és nem túl hatékony eszköz.
Az öntözõcsõ (slag) könnyebben használható a kannánál, és sokkal több vizet ad. Többféle szórófej is kapható hozzá.
A permetezõberendezés egy meghatározott terület öntözését látja el, változatos módokon. Hasznos, mert nem kell mindig ellenõrizni, azonban használatát engedélyhez köthetik.
A szivárogtató csõ valójában a permetezõ egyik típusa, csak ennél nem felfelé, a levegõbe kerül a víz, hanem lassan, lefelé szivárog a talajra fektetett, perforált csõbõl.
Az automata öntözõrendszerek idõkapcsolóval szabályozott felszerelések, amelyek a vizet automatikusan adagolják.
Ültetés idején a fa vagy cserje mellé lefektetett, földdel takart csõdarab biztosítja, hogy a rajta keresztül juttatott víz mélyen behatoljon a talajba, a gyökerekhez.
Virágágyi növények esetében közvetlenül a palántázás elõtt vagy után mindig alaposan öntözzük meg õket.
A levélzöldségek (pl.: káposzta) rendszeres öntözést kívánnak a szárazabb idõszakokban; a termést hozó zöldségfélék (pl.: bab, zöldborsó) fõként a virágzás idején igénylik a vizet, ami segíti a terméskötõdést.

Kertészkedés a teraszon:

A teraszon nyáron a legszebbek a virágok, és ekkor van az ideje annak, hogy ellenõrizzük, minden rendben van-e.
Seprû segítségével jó alaposan seperjük fel a teraszt, mert az elhalt levelek és növényi maradványok a ronda kinézetük mellett rejtekhelyet biztosítanak a kerti kártevõknek is.
Sok teraszt burkolólapokból készítenek, ezek azonban idõvel tönkremehetnek. Egész évben rendszeresen végezzük el a szükséges javításokat; ha kell, fektessük le újból a lapokat vagy cseréljük ki a használhatatlanokat.
A terasz egyes, mindig árnyékos részén mohásodás vagy algásodás jelentkezhet, amely veszélyes síkosságot okozhat. Ennek eltávolítására többféle tisztítószer is kapható a boltokban. A burkolólapok közötti hasadékokban gyakran gyomok telepednek meg, melyeket erre a célra készült speciális szerszámmal, vagy gyomirtó segítségével távolíthatunk el.
A terasz peremén túlnyúló növényeket vágjuk vissza kora tavasszal vagy elvirágzásuk után.

A terasz gyümölcsei és zöldségei:

Növényeket nevelhetünk cserépben, növényágyakban és termesztõzsákokban.
Bab: A babokat már nyár elején, a fagyveszély elmúltával kiültethetjük. A zöldbabot cserépben vagy termesztõzsákban is nevelhetjük, viszont a futóbab számára a legelõnyösebb mély dézsák alkalmazása.
Cékla: A bébicéklafajták cserépbe vagy termesztõzsákba is elvethetõk. A magot 2,5 cm távolságra vessük el, a gumókat akkor húzzuk ki, amikor teniszlabda méretûek.
Sárgarépa: Nyár közepéig vethetõ. Olyan sárgarépafajtákat válasszunk, melyek az alapnál gyökeresednek vagy gömbölyûek, és ezeket dézsába vagy termesztõzsákba vessük.
Courgette: E tökféle palántáit nyár elején ültessük termesztõzsákba vagy cserépbe. Virágzáskor és a termések duzzadásakor bõven öntözzük. Rendszeresen szedjük le a termést.
Saláta: A minisaláták ("Little Gem", "Blush" fajták) kiválóan alkalmasak a zsákos vagy cserepes termesztésre a teraszon. A nyár közepéig vessük õket, a kicsi palántákat ritkítsuk.
Paprika: Napos, védett helyre való, néhány bokros fajtája cserépben vagy termesztõzsákban nevelhetõ. Kora nyáron ültessük ki a növényeket.
Retek: Közvetlenül cserépbe vagy termesztõzsákba vethetõ a folyamatos termés miatt egész nyáron át.
Paradicsom: A palántákat kora nyáron ültessük ki. Teraszra bokros fajtát válasszunk, mint például a "Tumbler", melyet kifejezetten erre a célra nemesítettek. Rendszeresen öntözzük, és adagoljunk magas káliumtartalmú, folyékony mûtrágyát a földjébe.
Gyümölcsök: A földi eper ideális terasznövény, csak ügyeljünk arra, hogy a földje ne száradjon ki. Az alma - különösen a vékony törzsû "Ballerina" és "Maypole" fajták -, alkalmas a teraszon, nagy dézsában való termesztésre. Akkor szüreteljük, ha az almák könnyen leválnak az ágról. Az áfonya jól fejlõdik az erika alapanyagú (mészmentes) komposzttal töltött, nagyobb vályúkban, viszont az édes, kékesfekete bogyókat, amint színesedni kezdenek, védjük a madaraktól. Ugyanez vonatkozik a cseresznyére is.

A cserjék metszése:

Metszéssel megelõzhetjük a bokrok elformátlanodását, és serkenthetjük a jövõ évi nagyszámú virágot hozó új hajtások fejlõdését. A nyár közepén vagy késõbb virágzó bokrokat télen vagy kora tavasszal metsszük. A tavasszal vagy kora nyáron virágzó bokrok metszésére pedig a legjobb idõpont közvetlenül a virágzás után van. Minden évben távolítsuk el az elöregedett hajtások egy részét, ezzel segítve az újak képzõdését. Úgy metsszük, hogy a megmaradó hajtások szép, harmonikus formát alkossanak.

A kúszónövények metszése:

Sok kúszónövény erõsen, sõt vadul burjánzóan növekszik a nyári hónapok alatt, ezért gondoskodjunk arról, hogy ne váljanak ellenõrizhetetlenné. Vannak öntapadó fajok, amelyek bármely támasztékra könnyen felkúsznak tapadókoronggal ellátott léggyökerek vagy kacsok segítségével. A kúszónövények másik csoportjának kanyargó szára van, ami átkúszik és rátekeredik bármilyen alkalmas támasztékra. Vannak olyan fajok is, amelyek kacsai úgy tartják meg a növényt, hogy rátekerednek a támasztékra. Az ismert kúszónövények többsége ide tartozik (iszalag, szõlõ, szagos bükköny). Végezetül vannak olyan növények is, amelyek nem tekinthetõk igazi kúszónövényeknek; ezek hosszú hajtásokat növesztenek, amelyek felfuttathatók a fákra, alacsonyabb falakra, viszont magukra hagyva õket inkább elterülésre vagy függeszkedésre hajlamosak. A fiatal tapadókorongos növények esetében gyakran az a legmegfelelõbb megoldás, hogy a faltól távolabb rögzített rácsozatra futtatjuk fel õket. A kúszó vagy kaccsal kapaszkodó növényeknek támasztékokra van szükségük, amelyekre felfuthatnak, vagy amelyeken keresztül nõhetnek. A fal vagy kerítés mellett nevelt futó- és kúszónövényeket fából vagy mûanyagból készült 2,5 cm-es tartólécekhez rögzített rácsokra futtassuk fel, amelyek távol tartják õket a felszíntõl, vagy készítsünk képakasztó szeghez rögzített drótrendszert. Nyár elején finoman kötözzük fel a fiatal hajtásokat a támasztékhoz, késõbb, növekedésük során már megtartják magukat a dróton, rácsozaton. Azért nem árt odafigyelni a folyamatos formára nevelésre.

Sövénynyírás:

A dísznövények rendszerint olyan növényekbõl készülnek, amelyek alkalmasak a jó, szorosan záró sövény kialakítására. Az elsõ nyírás ideje általában nyár elejére esik, miután a költõmadarak kikeltették fiókáikat. A kézi ollóval való sövénynyírásnál egyszerûbb megoldás, ha motoros sövénynyírót használunk. A nyesedék eltávolítását pedig könnyebbé tehetjük, ha a munka megkezdése elõtt lefektetünk egy ponyvát vagy vastagabb mûanyag fóliát a sövény aljához, mely felfogja majd a nyesedék nagy részét. Azzal is csökkenthetjük munkánkat, hogy csak olyan magasságú sövényt nevelünk, ami feltétlenül szükséges. A sövény magasabban levõ részeihez álljunk masszív létrára. A dísznövényeket nyírjuk ék alakúra, az alapnál kissé szélesebbre, mint felül. Ez szilárdabbá teszi õket, és segít elkerülni a felkopaszodást. Motoros nyíró használata esetén a növény alapjánál kezdjük a nyírást, és haladjunk felfelé irányuló lendületes mozdulatokkal. Az évi elsõ nyírásnál az egyenes tetõ kialakításánál segít, ha két botra zsinórt feszítünk ki. A sövény tetejét nyírhatjuk laposra, lekerekített vagy kihegyesedõ formájúra is. A közönséges sövények nem igényelnek nagyon alapos nyírást, mivel körvonaluk sokkal szabadabb és lazább. A virágukért nevelt sövényeket, mint például a forzítia és sóskaborbolya nyírjuk közvetlenül a virágzás után.

Nyáron vetett zöldségfélék és gondozásuk:

A hõség és szárazság sokszor nehézséget jelenthet a nyári vetésnél, ezért fontos, helyes fajtákat válasszunk. A következõ zöldségféléket vessük nyáron:
Cékla: Hamar megérõ bébicéklát válasszunk. A magot vékonyan, sorba vessük, majd ritkítsuk 10-15 cm tõtávolságra.
Calabrese: A brokkoli egyik népszerû fajtája. Vessünk két vagy három magot egymástól 15-23 cm távolságra készített fészkekbe, majd késõbb a legerõsebb növényt hagyjuk meg.
Sárgarépa: Vékonyan vessük a nyár közepéig a gyorsan fejlõdõ fajtákat sekély barázdába. Firenzei édeskömény: Széles levélnyele van, ami a meleg idõben gumószerûen felduzzad. Nyár közepén vessük, majd 20 cm tõtávolságra ritkítsuk.
Vajbab: a magot nyár közepéig vessük, 15 cm távolságra.
Japán hagyma: Ha a következõ nyáron akarjuk szedni, az idei nyár végén vessük el magját. Karalábé: Kora nyártól késõ nyárig vessük, a palántákat 15 cm-es tõtávolságra egyeljük.
Fejes saláta: Nyár közepéig szakaszosan vessünk kisebb mennyiségeket. Vetés elõtt, az este hûvösében öntözzük be a barázdákat.
Retek: A nyári retekfajtát kora õszig lehet vetni, hogy ne legyen fás, a talaját ne engedjük kiszáradni.
Paraj: A paraj a nappal hosszúságára érzékeny növény, ezért kora nyári vetés esetén felmagzik. Õszi szedésre késõ nyártól kezdve vethetjük.
Tavaszi káposzta: Magágyba vessük el a nyár közepéig, tavaszi szedésre. A tavaszi zöld fajták helybe vethetõk a nyár közepétõl a nyár végéig, a leveles zöld fajtákat õsszel vagy tavasszal tegyük a földbe.
Fehérrépa: Kora téli szedésre vessünk a nyár második felében gyors érésû bébirépafajtákat, vagy tavaszi zsenge répához vessünk késõ nyáron.

Zöldségfélék nyári gondozása:

A zöldségpalántáknál a sorok közötti kapálással semmisítsünk meg minden gyomot, majd ha a palánták elérték a megfelelõ nagyságot, ritkítsuk ki õket a kívánt tõtávolságra.
A szedési idõszak megnyújtásáért folytassuk a zöldségfélék szakaszos vetését. A nyár elõrehaladtával érdemes olyan fajtákat választani, amelyek kevésbé érzékenyek az idõjárási viszontagságokra.
A száraz idõszakban öntözésnél annyi vizet adjunk, hogy a nedvesség eljusson a gyökerekhez. A levélzöldségek növekedését nitrogén mûtrágyával serkenthetjük.
Rendszeres ellenõrzéssel és azonnali védekezéssel harcoljunk a kártevõk ellen.
A lehetõ legkorábban készítsük el a támasztékot az ezt igénylõ növényeknek, mielõtt még összegabalyodnának egymással. Egyes zöldségfélék, mint például a burgonya, a póréhagyma, az édeskömény meghálálja a felkupacolást. Nyaranként egyszer húzzunk földet a növények töve köré, ügyelve arra, hogy ne temessük be õket.
Némelyik zöldségfélét fiatalkorban, zsenge állapotban szedjük, míg másokat hagyjunk beérni. A gyakori betakarítás kedvezõen hat a terméshozamra és a betakarítási idõszak hosszára.

Fûszernövények termesztése:

Manapság a kertészek jobban szeretik a szabálytalan alakú fûszerkertet, ezekben együtt teremhetnek az eltérõ színû, alakú és méretû növények, egymást jól kiegészítve vagy érdekes ellentétet alkotva. A fûszernövénykert a nyári hónapokban a legértékesebb. A meleg napsütés kellemes illatot csal elõ a növények többségébõl. A nyár elejére, közepére a fûszernövények eléggé megnõnek ahhoz, hogy frissen leszedjük õket, késõbb csokrokat vághatunk belõlük, ezeket megszárítva, lefagyasztva tartósíthatjuk télre. Legtöbbjük igényli a kellõen vízáteresztõ talajt; némelyikük azonban a nedves talajon is jól fejlõdik, míg mások, különösen árnyékban, hamar kirothadnak a túlzott nedvességtõl.
A virágtartóban termesztett fûszernövények egész nyáron át ültethetõk. Ásással készítsük elõ a talajt, és ha a vízelvezetése nem jó, dolgozzunk be kevés homokot vagy finom szemcséjû kõzúzalékot. Távolítsuk el cserepeikbõl a növényeket, és ültessük el õket, erõsen tömörítve körülöttük a földet. Gondosan öntözzünk, ügyelve arra, hogy a föld egyenletesen nedves, de ne átázott legyen.
A legjobb fûszernövények például: bazsalikom, babér, metélõhagyma, édeskömény, majoránna, menta, petrezselyem, rozmaring, tárkony, kakukkfû, csombor.

Alakra nevelt gyümölcsfák:

A gyümölcsfák méretének szabályozására a legnyilvánvalóbb módszer a metszés. A nyári metszés lassítja a leveles hajtások növekedését, ugyanakkor jó hatással van a termésképzõdésre.
Alma és körte: Az alakra nevelt alma- és körtefákat rendszerint kordon- vagy lugasformára alakítják, szorosan a fal vagy a támaszték mellett. A már megállapodott kordon és lugas nyári metszése azonos. A ceruzavastagságú, alapjuknál fásodó oldalhajtásokat el kell távolítani. A közvetlenül a sudárból idén fejlõdõ oldalhajtásokat az alap levélcsoport felett elhelyezkedõ harmadik levélig metszik vissza. A meglévõ oldalhajtásokból fejlõdõ új hajtásokat még erõsebben vissza kell vágni. Ez serkenteni fogja a virágrügyes, rövid, göcsörtös hajtások képzõdését. A metszési idõ elnyúlása megóvja a fát a túl nagy megrázkódtatástól.
Szilva és cseresznye: Ezek a gyümölcsfák fal vagy kerítés mellett, kordonra kötve, legyezõformára nevelve vonzó látványt nyújtanak. Azokat az ágakat, amelyekre nincs szükség, az alaptól számított hatodik levélig vissza kell metszeni - nyár közepén, majd a nyár végén, miután a gyümölcsszüret megtörtént, háromleveles hosszúságúra tovább kurtítjuk õket.

Gyümölcsök védelme, bogyós gyümölcsök szedése:

A feketerigók és a rigófélék családjának fajai gyakran felelõsek a gyümölcskárokért. A madárkártevõk ellen az a legbiztosabb módszer, ha hálóval tarjuk õket távol terményeinktõl. A nagy gyümölcsketrecek megfelelõ magassága miatt kényelmes a szedés és a növényápolás. A szerényebb méretûeket kisebb növények csoportjai vagy egy-egy bokor köré ajánlott elkészíteni. A hálót alumíniumrudak vagy fa, esetleg mûanyag támasztékok tartják távol a növénytõl.
Vannak egyéb riasztószerek is: Néha a madárijesztõ is jó módszer lehet. A vegyszeres riasztószerek csak a rügyön alkalmazhatók kellemetlen ízük miatt. Az erõs hangú vagy villogó, esetleg szikrázó eszközöket a madarak hamar megszokják. A robbanásos madárriasztók nem alkalmazhatók házi használatra, de a két karó között feszesre húzott, mûanyag szalagból készült és a és a szél hatására rezgõ, zümmögõ hangot adó zsinór viszont jó darabig hatásos lehet. Hatásosak lehetnek a fák törzsei közé kifeszített zsinórra felfûzött CD-lemezek, alumínium-fóliadarabok is.

A bogyós gyümölcsök szedése:

Fekete ribiszke: kicsiny, függõ fürtökben hozza terméseit. Amikor többségük már elég érett, az a legegyszerûbb módszer, ha az egész fürtöt letépjük. Hosszabb tárolásra megfagyaszthatjuk, üvegbe tölthetjük vagy dzsemet készíthetünk a gyümölcsbõl. Nyersen vagy fõzve is fogyasztható.
Szeder: A korai fajták már nyár közepétõl beérhetnek. Ha a gyümölcs színe már fekete, a vesszõtõl távolodó, húzó mozdulattal szedhetjük le a gyümölcsöt. Vékony rétegben terítsük szét a gyümölcsöt szûrõpapíron, és két-három napig tároljuk hûtõszekrényben, vagy fagyasszuk le, esetleg készítsünk belõle konzervet.
Kerti áfonya: A gyümölcsöket egyesével szedjük le, és várjuk meg, hogy megkéküljenek és megpuhuljanak. Frissen fogyasztva is rendkívül ízletesek, de fõzve, pitébe, pudingba feldolgozva is kellemes ízt adnak.
Köszméte: fogyasztás elõtt általában megfõzik. Akkor lehet õket leszedni, ha már elérték a megfelelõ nagyságot, majd egy-két hétig a hûtõszekrényben tárolhatók.
Málna: Akkor érett a szedésre, ha már puha, és színe mindenütt egyenletesen mély rózsaszín.
Piros és fehér ribiszke: A termés kis fürtökbõl áll, fényes és érett állapotban ékszerhez hasonló. Nyersen és fõzve is fogyasztható.
Földieper: Akkor szedjük, ha a gyümölcscsúcs fehérbõl már pirosra változott. Kocsányánál fogva szedjük le a gyümölcsöt, amit a lehetõ leghamarabb el kell fogyasztani.

Virágszegély gondozása:

Amikor az évelõk virágai elkezdenek fakulni, el kell távolítani õket. Ez a mûvelet segíti a további virágok megjelenését. Némely növényt virágzása után erõsen vissza is lehet vágni. Az évelõket a nyári hónapokban rendszeresen fel kell kötözni támasztékaikhoz.
Az évelõkbõl álló szegély egyik nagy elõnye a szárazságtûrés. Kora nyáron azonban meg kell öntözni az újonnan ültetett növényeket.
Az évelõknek nincs szükségük sok mûtrágyára.
Az egynyári növényeket is az évelõkhöz hasonlóan kell gondozni, támasztéknak legalkalmasabbak vékony pálcák vagy rövid, ágas vesszõk.