•  
  •  
  •  
  •  

Õsz a kertben

A lehullott levelek eltávolítása:

Ahogy a nappalok rövidülnek, a levelek anyagcseréje egyre inkább lelassul, míg végül nem termelõdik már bennük zöld klorofill, és megkezdõdik a levélnyelek leválasztódása a növény egyéb részeirõl. Miután kifejlõdött a leválási réteg a levélnyél alapjánál, külsõ behatásra, rázásra a levelek lehullanak. A lehullott levelek nedves idõjárás esetén nyálkás, barna, bomló péppé válnak, ezzel megfojthatják az alattuk lévõ növényeket. Elzárják a fényt és a levegõt, ezzel elõsegítve a gombás megbetegedések kifejlõdését.
Ezért minél hamarabb takarítsuk el a lehullott leveleket. Miután kupacba gereblyéztük õket, tegyük zsákokba.

Hogyan ültessünk fát és bokrot:

A konténerben, virágtartóban vagy dézsában nevelt növények számára az õsz a legalkalmasabb idõszak a telepítésre. Ezek a fák és bokrok eddig egész életüket a tenyészedényben töltötték. Átültetéskor a szabadgyökerû növényekre kell odafigyelni, mert gyökerük könnyebben sérül, miután a szabad földbõl ássák ki õket. A gyökerek károsodása esetén csökken a növény vízfelvevõ képessége. A nyugalmi állapotban lévõ, leveleit már elvesztett fa vagy bokor kiszedhetõ a szabad földbõl, és minden probléma nélkül átültethetõ. Ebben az esetben tavaszig bõven van lehetõsége a gyökereknek arra, hogy megeredjenek a talajban. Ellenkezõ esetben (ha a növény levelei teljében van) elõfordulhat az, hogy a gyökerek nem tudnak majd a párologtatás pótlására elegendõ vizet felvenni a talajból.
Az ültetési idõszak az õsz közepétõl a fagyok beálltáig tart. Ilyenkor még elég meleg a talaj, és valószínûleg nem olyan száraz, mint nyáron. Az ültetés megkezdése elõtt elõ kell készíteni a talajt. Alaposan, mélyen forgassuk át ásóval a területet, és dolgozzunk bele nagy mennyiségû komposztot vagy szerves trágyát. Ha a talaj nehéz és rossz vízelvezetésû, kevés durva homok vagy kõzúzalék bekeverése javíthatja a talajszerkezetet. A fák különösen mélyre gyökereznek, ezért legalább 60 cm-es mélységig ássuk fel a talajt. A fák és cserjék töve köré 5-8 cm vastag, durva szemcséjû mulcsot terítsünk még a hideg beállta elõtt.

A szegélynövények tõosztása:

Néhány év alatt az évelõ növények töve elfásodhat. Ebben az esetben az a legjobb megoldás, ha a töveket darabokra szedjük és az idõsebb részeket eltávolítjuk. Ezzel megfiatalítjuk a növényt és elõsegítjük a dúsan virágzó, új hajtások képzõdését. Erre az õsz a legmegfelelõbb idõpont. Óvatosan ássuk ki a tõosztásra szánt növényeket. Gyengéden morzsoljuk vagy mossuk le a rajtuk maradt föld egy részét, hogy jól láthatóvá váljon a tõ belseje. Ezután több, egészséges hajtással és gyökérrel rendelkezõ részre oszthatjuk. Merítsük egy vödör vízbe a gyökereket, így kevesebb kárt szenvednek a tõosztáskor. Ha a növény töve nagyon elfásodik, éles késsel vágjunk le legalább két rügyet és sok, egészséges gyökeret tartalmazó részt. A szabaddá váló sebfelületeket célszerû por formájú gombaölõ szerrel kezelni.
TIPP: Néhány növény nem mutat túl jól téli pihenõje megkezdésekor, de még él, úgyhogy ne mindegyiket vágjuk vissza. A növények tövénél hagyjunk meg minden hajtást. Öntözõrózsás kannával tartsuk nedvesen a szabadban lévõ gyökereket, és arra az idõre takarjuk le zsákkal vagy mûanyag fóliával a növényeket, amíg nem dolgozunk velük. Miután szétosztottuk a növényeket, azonnal ültessük el az új részeket. Ha nincs elegendõ helyünk arra, hogy az összes tõosztott növényt elültessük, teleltetésüket cserépbe rakva, védett helyen is elvégezhetjük, hátha még szükségünk lesz rájuk tavasszal a téli károk pótlásánál.

Tanácsok a növények átteleltetéséhez:

Több módszer is ismert a "hidegérzékeny" növények életben tartására a téli idõszak alatt. A növény, annak mérete és lehetõségeink határozzák meg, hogy számunkra melyik a legalkalmasabb.
Ha van elegendõ alkalmas helyünk, és a növény mérete is lehetõvé teszi, akkor az egész növényt bevihetjük õsszel egy fagymentes üvegházba vagy télikertbe. Ez a több éven át alakra nevelt növények és a konténerben lévõ bokrok és fák esetében bevált módszer.
Sok növény gyökértörzset képez, ez sokkal hidegtûrõbb, mint a föld feletti részek, és hûvös helyen tárolva egész télen nyugalmi állapotban marad. A tavasz közeledtével ezeket hajtatni lehet és megfelelõ idõben kiültetni. Miután a föld feletti hajtások a fagytól elfeketedtek, felszedhetjük a gyökereket, és a tisztítást követõen enyhén nedves tõzegben vagy hasonló közegben egész télen át tárolhatók. Egy fagymentes kerti kamra vagy garázs is megfelelõ hely e célra.
Néha nincs szükségünk arra, hogy megtartsuk az eredeti növényt a következõ évre. Ezekbõl félfás hajtásdugványokat készíthetünk a nyári hónapokban, majd fagymentes helyen, kis cserepekben átteleltetve, a tavaszi fagyveszély után, kora nyáron kiültethetjük õket.

Tavaszi hagymások elõkészítése és ültetése:

Már kora õsztõl kezdve érdemes figyelni arra, hogy milyen hagymák kaphatók a boltokban, mert a legnagyobb választékot szezon elején találhatjuk. Némelyikük igazi hagymás, míg a többiek valójában hagymagumósok vagy gumósok. Nagyon fontos az, hogy milyen minõségû hagymát vásárolunk, mert bármilyen gondosan is termesztjük a növényeket, nem fognak virágozni, ha a telepítéskor nem tartalmaznak kifejlett virágrügyet. A hagymáknak gömbölydedeknek és keményeknek kell lenniük, jól kifejlett hajtáscsúccsal. Ne vásároljunk fonnyadt, puha vagy már kihajtott hagymákat. Jobb minél elõbb elültetni a megvásárolt hagymákat, mert ezzel megakadályozzuk, hogy több vizet párologtassanak el, ugyanakkor elegendõen hosszú idõt biztosítunk a jó gyökérnövekedésre. Vannak olyan hagymák is, amelyeket nem szabad túl korán elültetni, nehogy éretlen leveles hajtásokat hozzanak, ilyen például a tulipán és a jácint. Elhúzódó ültetés esetén a földmentes komposzttal történõ takarás segít megakadályozni a hagymák fonnyadását. A hagymák többsége a könnyû, jó vízelvezetésû talajt kedveli. A nehéz talajokat durva homok bekeverésével megjavíthatjuk, emellett minden talaj számára elõnyös a kerti komposzt vagy szerves trágya bedolgozása. Ezt még a hagyma beszerzése elõtt a talajba kell juttatni.
A hagymások elültetésének egyik alapvetõ feltétele a megfelelõ szerszám beszerzése. Ahol lehetséges, mélyen felásott helyre ültessük õket, mivel így könnyen helyezhetõk a megfelelõ mélységbe.
A hagymások szabálytalan alakzatban mutatnak a legjobban. Az ültetési mélység a hagyma méretétõl függ. Általános szabály, hogy a hagyma csúcsa feletti talaj legalább kétszer olyan vastag legyen, mint a hagyma magassága. Ültethetjük õket egyesével vagy csoportosan is. Egyenkénti ültetésnél ássunk egy kívánt mélységû lyukat, határozott mozdulattal helyezzük bele a hagymát, majd töltsük vissza és enyhén tömörítsük a földet. Néha könnyebb egy nagyméretû lyukat ásni egy egész hagymacsoport számára. Szórjuk szét a hagymákat a fenekére, majd fordítsuk õket olyan helyzetbe, hogy a csúcsuk felfelé nézzen.

Magvetés a nyári színpompáért:

Oda vessük el a magot, ahol a növények virágozni fognak, mint a tavaszi vetésnél. Kora õsszel vessük el a magot a legvédettebb ágyásba, majd takarjuk be vékony réteg földdel. Ilyenkor még elég meleg és nedves az idõ, ezért a magvak gyorsan kicsíráznak. Az egyelést is elvégezhetjük, amint elérték a palánták a megfelelõ nagyságot. A magvetést tartsuk gyommentesen.
Kétnyáriak ültetése: Az õsz közepe a legalkalmasabb arra, hogy a kétnyáriakat a végleges helyükre ültessük. A kétévesek olyan növények, amelyeknek két évre van szükségük ahhoz, hogy befejezzék életciklusukat. Az elsõ évben magról fejlõdnek, majd a másodikban virágot hoznak. Az igazi kétévesek a virágzást követõen elhalnak.
A kétéveseket általában az egynyáriak ágyásainak felszámolása után vetik. Földjüket forgassuk el alaposan ásó segítségével, távolítsuk el a gyomokat, és dolgozzunk a talajba mûtrágyát vagy csontlisztet. A tõtávolság a növény méretétõl függõen 15-30 cm között változik. Közvetlen ültetés után öntözzük meg õket.

Téli tartóedények:

Azok a növények, amelyek virágtartóban vannak, sokkal érzékenyebbek a hideg okozta károkra. Gyökereik a föld felett vannak, hiszen csak egy vékony földréteg takarja õket. A virágtartók belsejét bevonhatjuk szigetelõanyaggal, pl. buborékfóliával. Télen az örökzöldek kiemelkedõen fontos szerepet töltenek be, fõleg azok, amelyek tarka levélzettel rendelkeznek, mert kellemes, élénk színhatást keltenek. A téli és kora tavaszi hagymások is pótolhatatlanok. Találhatunk köztük olyan színes és illatos, kisebb fajtákat is, amelyek alkalmasak arra, hogy ablakládába vagy egyéb kisebb edénybe ültessük õket. Úgy helyezzük el a növényeket, hogy azok mérete, formája és színe a legkevésbé üsse egymást. Kisebb tartóban téli beültetésként nevelik a növények nagy részét, melyek tavasszal kikerülnek újra a szabadba.

Ha közeledik a tél?

a növényeket általában két csoportra lehet osztani. Vannak a fagytûrõ növények, melyek egész évben képesek a szabadban lenni, anélkül hogy különösebben védeni kéne õket a hideg idõjárással szemben. Tehát elmondhatjuk róluk, hogy károsodás nélkül képesek elviselni valamilyen mértékû fagyot. És vannak a fagyérzékeny növények, melyek mindenképpen 0C° feletti hõmérsékletet igényelnek. Néhány szakkönyvben találkozhatunk a "bizonytalan fagytûrésû" kifejezéssel, mely olyan növényekre utal, amelyek éveken át jól tûrik a hideget, viszont egy, a megszokottnál fagyosabb hõmérséklet elpusztíthatja õket. Az ilyen növények hajtásai õsszel néha elpusztulnak, így csak a gyökértörzset kell védeni a fagytól. Ezt úgy oldhatjuk meg, tõzeggel vagy egyéb hasonló szigetelõ hatású anyaggal betakarjuk a gyökér fölötti talajt. A föld feletti hajtással rendelkezõ növények esetében karóból vagy dróthálóból készítsünk keretet a növény köré, majd ezt takarjuk le lazán szalmával vagy levelekkel. A hideg idõjárásra érzékeny fák, bokrok vagy futónövények hideg elleni védelmének legegyszerûbb módja a legördülõ sodronyháló. A gyümölcsfák legkényesebb idõszaka kora tavasszal, a virágzás kezdetén van, mégis az a legjobb, ha már õsszel elkészítjük a sodronyhálót, hogy az bármikor, szükség esetén bevethetõ legyen. Ügyeljünk arra is, hogy ne távolítsuk el túl korán a védõberendezést a fagyérzékeny növényekrõl, mert így az új, érzékeny hajtások elfagyhatnak.

Gyümölcsszüret és tárolás:

Alma: Vannak olyan korai almafajták, amelyeket már nyáron le lehet szedni, de többségük nem érik be õsz elõtt. Az almát óvatosan kell leválasztani a fáról; érettségét jelzi, ha a kocsány könnyen leválik az ágról. A tárolásra szánt almát különös gonddal kell szüretelni. Leszedésnél vigyázzunk arra, hogy ne nyomjuk meg a gyümölcsöt, mert az sérülést okozhat.
Körte: Közvetlenül a teljes megérés elõtt célszerû leszedni fáról. Amint megérik, egy-két napon belül el kell fogyasztani, különben húsa megbarnul és ehetetlenül puhává válik. A még kemény, de érett gyümölcsöket kora õsztõl folyamatosan szedjük le.
Szilva: Már nyár közepén érni kezd, jóllehet némelyik fajta kora õsztõl késõ õszig érleli gyümölcseit. Akkor szüretelhetõ, amikor húsa éppen elkezd puhulni, és a gyümölcs kocsánya könnyen elválik az ágtól.
Földieper: A legtöbb földieper nyár elején hozza termését, de ismertek olyan õszi vagy állandóan termõ fajták is, mint például a "Calypso" és az "Aromel", mely utóbbiak gyümölcse õsszel érik.
Málna: A földieperhez hasonlóan a legtöbb málnafajta nyár elején érik be, az õszi fajták azonban fõként az évi hajtásaikon hozzák terméseiket.
Szeder: A szedésre érett gyümölcsök gömbölydedek és fényesek, teljesen feketék; a legtöbb fajtánál könnyen elválnak az ágtól. Fõ szüreti évszakuk az õsz.
Kerti áfonya: Szezonja három-négy hétig tart. A legkorábbi fajták késõ nyáron kezdenek el érni, míg a többinél ez belenyúlik a kora õszbe.
Szõlõ: Érési ideje a vidék éghajlatától, idõjárásától és a fajtától függ. A szüret azonban alapvetõen kora õsztõl késõ õszig tarthat.

Sokféle tárolási módszer létezik, ezek mind megvalósíthatóak házi kertben. Az alma és a körte több fajtája heteken, esetleg hónapokon át tárolható hûvös, sötét, jól szellõzõ helyen. Az elraktározásra kiválasztott gyümölcsök legyenek teljesen egészségesek és épek. Minden egyes gyümölcsöt zsírpapírba, papírtörülközõbe vagy újságpapírba csomagolva rakjunk el, fa- vagy lécrekeszekbe. A rekeszeket sötét, hûvös helyen tároljuk. Az enyhén párás légkör lassítja a gyümölcs ráncosodását, a jó szellõzés pedig nélkülözhetetlen.

A fagyasztás kiváló módszer a gyümölcs ízének megõrzésére, jóllehet roncsolhatja a hús szerkezetét. Az egres, a szeder, a málna és mindegyik ribiszkeféle friss állapotban tartósítható nyitott tálcán fagyasztva.
Sok gyümölcs (szilva, cseresznye) jól tárolható hûtõdobozokban, 400-600 g/liter sûrûségû cukros sziruppal felöntve.
A dzsemkészítés minden gyümölcsféle tartósításának bevált, hagyományos módja. A legkiválóbb dzsem a pektinben gazdag termésekbõl (ribiszke, egres) készíthetõ, a földiepret és cseresznyeféléket azonban a jobb eredmény érdekében keverjük magasabb pektintartalmú gyümölcsökkel.

A gyümölcsök üvegben való és vákuum-tárolásához speciális edények és kupakok kaphatók. A gyümölcsöt tegyük tiszta edénybe és öntsük fel cukros lével. Hevítsük fel az edényeket, hogy sterilizáljuk tartalmukat, majd a javasolt forralási idõ elteltével szorítsuk le az edények kupakját, így biztosítva a légmentes zárást.

Az almát, a körtét és a szilvát aszalni is lehet. Az almát és körtét hámozzuk meg és szeleteljük fel, majd mártsuk sós vízbe. A szilvát vágjuk félbe és szedjük ki a magját. Az így elõkészített gyümölcsöt terítsük szét a tepsiben, helyezzük 50 °C-ra beállított sütõbe 6 órára. Elkészülése után nyitott edényben tároljuk, felhasználása elõtt áztassuk vízbe.


Kapcsolódó cikkek

Nyár a kertben
Tél a kertben
Tavasz a kertben
Kerti teendők április közepén


Nyomtatás


Hírlevél


Időjárás előrejelzés

szerda2014.11.19

.szerda.



csütörtök2014.11.20

.csütörtök.

10°

péntek2014.11.21

.péntek.



szombat2014.11.22

.szombat.



vasárnap2014.11.23

.vasárnap.



További előrejelzés

Kertészkedés.hu - Copyright ©2010 - Minden jog fenntartva!
Megrendelés véglegesítése
0   termék 0 Ft